Az épületeink jelentős része olyan időszakból származik, amikor még nem alkalmaztak talajnedvesség elleni szigetelést. A hiányos, elavult vagy hibás megoldások folyamatosan ronthatják az épület állapotát.

Nedvesség és sók okozta szerkezeti károk

A falazóanyagok porozitása (azaz a pórusok mérete és eloszlása) meghatározó a vízfelvétel szempontjából. Az építőanyag nyitott kapillárisaiban a víz a kapilláris szívóhatás miatt a gravitációval ellentétes irányban akár nagy magasságokig felszívódhat. A talajból származó nedvesség általában különböző mértékben, de sókkal szennyezett, így a vízzel együtt a sók is felszívódnak a szerkezetekbe. A szerkezetben a vizes oldat áramlása és párolgása révén – akár több méter magasságban – nagymértékű sófeldúsulás is létrejöhet. A kapilláris vízzel felszívott só mindig a legkülső párolgási zónában koncentrálódik, így roncsolása is innen befelé terjeszkedik. A száradás első fázisában a kristályosodás a jellemző károsító folyamat, míg a későbbiekben a higroszkópos sók miatt hidratációs folyamatok is lejátszódnak. A hidratációs folyamatok során a felületen kivált higroszkópos sók a páratartalomtól függően vizet kötnek meg. A higroszkópos sóval szennyezett fal felülete először nedvesedik, majd a festék, később a vakolat, sőt a falazat anyaga is károsodhat, roncsolódhat az átkristályosodás révén.